Pilisszentlélek község

 Hutának is nevezik.
 Elérhető az esztegomi helyi autóbuszjárattal, autóval vagy könnyű pilis erdők jelzett ösvényein keresztül gyalog, kerékpártúrával.

 Esztergom felől a város autóbusz pályaudvaráról induló 9-es helyi járat az Ispita-hegy mentén, a Cserepes-völgyön át, a Szentléleki-patakot követve 8 km. megtétele után érkezik a faluba. Ugyanez az út vezet Dobogókőre is.

 Budapestről autóval kényelmesen utazhatunk ide a Pomáz-Pilisszentkeresz-Két bükkfa nyereg útvonalon. Akinek gyalogolni vagy kerékpározni van kedve, több irányból is ideérhet az erdei ösvényeken és gyönyörkedhet az erdők és a panoráma szépségeiben.


 Pilis az Árpád-házi királyok birtoka volt, ide jártak vadászni. IV. Béla király a pálos szerzeteseknek adományozta a Bened-völgyében lévő vadászkastélyt és a környező területet. Az itt létesült kolostor szolgálatában a birtokra parasztokat telepítettek, így alakult ki a patak mentén a falu.

 A település 1541-43 táján a török pusztítás következtében elnéptelenedett, A hódítók kiűzése után a pálosok visszatvettkk a birtokot, a falu ujjáéledt. Az erdők, szántóföldek, kaszáló rétek a pilismaróti pálos uradolomhoz tartoztak, innen irányították a gazdaságot. 1701 ben 3 család jelentlétéről tudunk. A Rákóczi szabadságharc idején aróthra menekültek.

 A fennmaradt iratokból megtudható, hogy a pesti pálosok rendfőnöke Bakay Imre prior üveghuta létesítésére kötött szerződést Hutás András üveghutás meszerrel 1703-ban. innen a község Huta neve. A huta 1707-ig, majd 1712-39 között működött a mai vegyesbolt és a kocsma helyén.
 A pest pálosok conventje igyekezett az elnéptelenedett falvakat betelepíteni. Nyitra vidékéről tót jobbágyokkal, zsellérekkel népesítették be a környék községeit. Ők a pálosok örökös jobbágyai lettek. 1740-ben már 16, 1752-ben 20 család lakja. Az 1784-87-es népességösszeírás szerint a falunak 207 lakója volt.

 II. József a szerzetesrendet feloszlatta, birtokai a Magyar Királyi Vallásalapba kerültek, így kerültek, így a pilisi pálos területek is.


Pálos kolostor
 Helyén évszázadokon át az Árpád-házi királyok vadászkastélya állt. A körgyéket akkor Bened-völgynek hívták.
 IV. Béla király 1263 ban a pilisi pálosoknak adományozta, hogy azt monostorrá alakítsák  át. tervét unokája, IV. László valósította meg 1274-ben, aki bővitette és a déli részén kis templom hozzáépítésével fejeztette be a monostor kialakítását.
 A források tanulsága szerint 1308 és 1395 között az Anjou-uralkodók is szívesen és gyakran tartózkodtak ezen a szivüknek kedves vidéken. 1327-ben Károly Róbert nagyra értékelte az itt élő szerzeteseket. 1378-ban Nagy Lajos király itt töltötte a nagyhetet buzgő imádságok közetette. Birtokadománnya jutalmazta a szentléleki málosokat. uda és Esztergom között kézre kerülése után 1541-43 a kolostor elnéptelenedett és pusztulásnak indult.
 1686. Buda töröktől való visszafoglalása után a pálos szerzetes rend a szentléleki birtokra is igazolta tulajdonjogát és újra birtokra vette, de a fomos kolostorba nem tértek vissza többé. A pálos kolostor romjait, az 1928-33 évi ásatások alkalmával részben feltárták, majd visszatemették.A ma látható és konzervált romokat 1985-től Lázár Sarolta régész tárta fel. A napvilágra került épületalapok maradványok figyelembe vételéver Várnai Dezső építészmérnök elkészítette a kolostor rekonstrukciós rajzát.


Barlangok


 A Szentléleki patak völgye már az őskortól lakott település volt. Eztbizonyítják azok a régészeti leleletek, amelyeket a mészkősziklában lévő Legény és Leánybarlangban és a falu határában találtak meg. Több történeti korszak nébei telepednek itt meg hosszabb rövidebb időre.

 A Csévi szirtek nyutait sziklafalában, 420 méteren nyiló hasadék jellegű  üreget 1953-ban Jánossy Dénes és Vértes László tárták fel. Ez a Bivak-Barlang.

 Ezek a barlangok az Árpád korban a pilisi remeték lekhalyei voltak. A régészeti térképen látható halastógát mellett, a patak északi partján emelkedő domholdalon lehetett az a kisméretű középkori település, mley a kolostor szolgáló népeinek lakhelyéül szolgált.





Piliszentlélek Himnusza